HTML

Bernáth Tamás naplója

Gondolatok Magyarországról és magyarokról.

Bővebben

Címkefelhő

Friss topikok

Egy úgynevezett filozófusról

Bernáth Tamás 2013.01.16. 09:40

Márai újra és újra Müller Péterre emlékeztet engem. Ahogyan Márai a legarcátlanabb módon elgiccsesítette a magas irodalmat, ugyanúgy elgiccsesítette Müller a filozófiát. Müller, aki után majdnem egy teljes ezredfordulós generáció loholt, egy giccsfej, épp úgy, mint Márai, de még nevetségesebb, mint Márai, aki ténylegesen tragikus jelenség volt, ellentétben Müllerrel, aki mindig és csakis komikus. Éppoly kispolgári, mint Márai, éppoly megsemmisítő módon nagyzási mániás, épp a magyar filozófia-gulyásba való. Müllert hosszú éveken át úgy ették farkasétvágyukban nagykanállal, mint senki mást, pedig a mülleri arculat átlagos és nem szellemi, híján a fantáziának, híján bármifajta valódi érzékenységnek, Müller csupán egy bölcsességfelkérődző, folytonosan vemhes bölcsességtehén, aki kacér lepénykéket hagy maga után a honi könyvesboltokban. Müller úgymond egy filozófiai házasságszédelgő, a magyar filozófiatörténet visszataszító fejezete, ha esetében fejezetről vagy filozófiáról lehet szó egyáltalán. Mire megöregszünk, csomó gyilkos divatot asszisztálunk végig, gyilkos művészetdivatokat és filozófiadivatokat és használaticikk-divatokat. Müller jó példa lesz arra, amikor egyfajta filozófiadivatból, amely valaha egész Magyarországra rányomta bélyegét, semmi sem marad, csak egy halom nevetséges írás. Müller vásári kókler a filozófiában, az utángondolkodó prototípusa, akiből a saját gondolatokhoz hiányzik ténylegesen minden, de minden. Módszere abból áll, hogy idegen, nagy gondolatokból a leghatalmasabb gátlástalansággal saját, kis gondolatokat csinál. Nem tudom, de valahányszor Márai eszembe jut, eszembe jut Müller is, és megfordítva. Mégsem lehet véletlen, hogy Müller, akárcsak Márai, elsősorban begörcsölt nőszemélyek kedvence, miként ásítozó hivatalnokfeleségek és buzgólkodó ápolónők falják Márait, akár a tejbepapit, falják Müllert is. Müller nőfilozófus, a magyar filozófiai étvágy számára különösképpen alkalmas menzafilozófus. Ha az olvasó kispolgári, de mondjuk, akár arisztokrataszármazék-kispolgári társaságba megy, igen gyakran már az előétel előtt feltálalják Müllert, még le sem húzta a kabátját, máris ott egy falat Müller. Még helyet sem foglalt, s a háziasszony úgyszólván az aperitiffel együtt Müllert is behozta az ezüsttálcán. Müller pszuedointellektuális háztartásokban, pszeudointellektuális társaságokban kísért, természetes álságosságukhoz hozzáadva a magáét, a művit. Hányinger. Mert hát ha elviselhetetlenek a hamvasisták, akkor milyenek a mülleriánusok? Természetesen Hamvas Béla nem hasonlítható Müllerhez, mert Hamvas regényirodalma okán ténylegesen zseni, míg Müller csak jelentéktelen háttérfigura a filozófiában. Müller az új évezred legelkényeztetettebb magyar filozófusa, egyidejűleg a legjelentéktelenebb. Müller írásait mindenekelőtt azok veszik igénybe, akik a filozófiát a szakácsművészettel tévesztik össze, akik a filozófiát valamiféle sült és párolt és főtt dolognak tartják, ami viszont száz százalékig megfelel a magyar ízlésnek. Minden háztartásban minden alkalomhoz jól tálalható.

Címkék: kultúra irodalom divat filozófia Márai Müller Hamvas

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarbernhard.blog.hu/api/trackback/id/tr965021107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Megyko · http://www.szinkronrendezo.blog.hu 2013.02.09. 21:25:53

:D
KÖSZÖNÖM
Már nem is tudom mióta keresek valakit, aki nem isteníti az egyébként igen gyenge, vagy legfeljebb középszerű Márait. Épphogy olvasható kategória
süti beállítások módosítása