Bernáth Tamás naplója

Kibírhatatlan, hogy naponta olvassam ezeket a magyar újságokat s provinciális politikai ócskaságaikat, ezt a bárgyú politikai és gazdasági és tárcamocskot. Hogy ne legyek képes megvonni magamtól ezeket az újságokat és undorkeltő gyártmányaikat, mert olyan mohó módon kell befalnom ezt az újságmocskot, mintha éppenséggel valami perverz újságfalánkságban szenvednék. Hogy önmagam, bár a szándék megvan, ne tudjam kivonni mindebből a nyilvános és nyilvánosságra hozott mocsokból, ezekből a Kossuth téri rémtörténetekből, amelyekben a még elődeihez és korábbi önmagához képest is közveszélyessé vált miniszterelnök idióta minisztereinek osztogatja közveszélyes parancsait. Ezekből a hajmeresztő parlamenti hírekből; hangzavar a fülnek, mocsok az agynak, nap mint nap, s mindez az adott laptól függően egyfajta keresztény-konzervatív vagy szocialista vagy liberális alakoskodásba csomagolva. Manapság már évek telhetnek el úgy, hogy a magyar embernek egyetlen perc nyugalma sincsen, hisz az utóbbi években egyetlen nap sem múlik el politikai botrányok nélkül. Hosszú évek óta elég, ha felütjük az újságot, már amennyiben egyáltalán olvasunk nyomtatott sajtót, s máris ott egy politikai botrány, minden napra egy botrány, amelyben nyakig ülnek e szinte a felismerhetetlenségig eltorzult, hatalmával visszaélő állam politikusai, akik tökéletesen kriminalizálódtak. Eleinte, évekkel ezelőtt azt gondoltam, nem izgatom fel magam, de mára ebben a nap mint nap félelmet keltő államban egyszerre csak lehetetlenné vált, hogy ne izgassam fel magam; kora reggel felütjük az újságot, s automatikusan felizgatjuk magunkat politikusaink rémségei, gaztettei felett. És akkor az a benyomásunk, hogy minden magyar politikus kriminális jelenség, és alapvetően bűnöző, egyszerűen egy disznó gyülekezet. Így aztán leszoktam arról, hogy kora reggel olvassam az újságokat, elegendő, ha délután nyitom ki őket. Ha a magyar újságolvasó kora reggel felüti a lapot, kora reggel elrontja a gyomrát, az egész napra, és még a következő éjszakára is. Az újságolvasó ebben az országban éveken keresztül már csak botrányokról olvas, mert a magyar újságok kizárólag botrányokról írnak meg disznóságokról, más nincs. Az újságok megírnak és megvádolnak és felfújnak, ám ugyanakkor opportunisztikusan annulálnak és opportunisztikusan felejtenek. Az egyik úgynevezett oldal tekintetében leleplezők és felheccelők, a másik úgynevezett oldal tekintetében eltussolók és elfedezők és elfojtók, ami a politikai szörnyűségeket és gaztetteket illeti. A magyar újságok a szellemiségében menthetetlenül posztkádárista Népszavától a kriptohorthysta Heti Válaszig, a 168 órától a Magyar Hírlapig az alantasság olyan fokára jutottak, ami már maga is botrány, a magyar lapnál alantasabb és aljasabb és ellenszenvesebb nem létezik a földön, de ezek a magyar lapok szükségszerűen ilyen ellenszenvesek és alantasak, mert a magyar társadalom, és mindenekelőtt a magyar politikai társadalom és mert maga az állam is ilyen ellenszenves és alantas. Egy évig kutakodhatunk, akkor sem találunk egyetlen elmés mondatot ebben a mocsok újságáradatban, és akkor a bulvársajtó üresfejű locsogására, az úgynevezett nemzeti radikálisok kriptoszálasista hecclapjaira vagy az online média feneketlen, orrfacsaró kloákáira nem is vesztegetem a szót.