Bernáth Tamás naplója

A Tisza menti Tokaj ugyanolyan utálatos hely, mint a borsodi helyek általában. Aki tud, elmegy Borsodból, de a legtöbben nem tudnak, lévén Borsodra ítéltettek élethossziglan, ami legalább olyan félelmetes, mint az élethosszig tartó fogság a Duna menti Pakson. A borsodiak foglyok, hazájuk egy fogda. Bebeszélik maguknak, hogy hazájuk tulajdonképpen szép, de valójában Tokaj is ízetlen és ronda. Télen a tokajiak belefulladnak a hóba, nyáron pedig felzabálják őket a szúnyogok. Tavasszal és ősszel a tokajiak kizárólag saját mocskukban fetrengenek. Egész Európában nincs Borsodnál szegényebb és mocskosabb hely, így Tokajnál sincs. A budapestiek állandóan bebeszélik a tokajiaknak és a borsodiaknak, hogy Tokaj és Borsod szép, mert a budapestiek a borsodi és tokaji mocsokba és a borsodi és tokaji bárgyúságba, mert ezt a borsodi és tokaji mocskot és borsodi és tokaji bárgyúságot romantikusnak látják, mert perverzek a maguk budapesti módján, szerelmesek. Borsod, ugye, Pataky Attilán kívül semmit ki nem hozott magából. Az, hogy valaki Borsodból jön, semmi mást nem jelent, minthogy a magyar börtönből jön. Vagy a magyar őrültekházából. A borsodiak úgy mennek Budapestre, mintha templomba mennének. A borsodiak leghőbb vágya bekerülni a budapesti rendőrséghez.