Bernáth Tamás naplója

A magyarok nyolcvan százaléka szabadidejében végső soron munkaruhában jár, legyen az valódi kezeslábas vagy munkaruhaként használt melegítőszett. Kiváltképp a magyar férfiak többsége még vasárnap és az ünnepnapokon is munkaruhát visel, és, ha épp nem a kocsmában ül vagy áll, akkor fest és fúr és hegeszt. A magyaroknak tulajdonképpen a szabadidejük a munkaidejük. A legtöbb magyar képtelen kezdeni valamit a szabadidejével, érzéketlenül agyondolgozza. Ha van állásuk, egész héten irodáikban ülnek és munkapadjaik mellett állnak, vasár- és ünnepnapokon pedig kivétel nélkül mind munkaruhába bújik, és házát festi vagy szegeli a tetőt, vagy mossa az autót. A baranyaiak, sőt: tulajdonképpen a baranyai svábok a legtipikusabb magyarok. A baranyai hetenként egyszer két, legföljebb két és félórán át visel ünneplőt, amíg a templomba megy, a továbbiakban munkaruhájában van. A baranyai egész héten dolgozik, kifejezetten keveset alszik, de jól, vasár- és ünnepnapokon a templomba megy, hogy elénekeljen egy dalocskát a Jóistennek, aztán esetleg benéz a kocsmába egy sörre vagy fröccsre, vagy valamelyik ismerős pincéjébe egy pohár borra, majd rögvest ezután lehúzza ünneplőjét és munkaruhába bújik. A baranyai még a mai indusztriális vagy, ahogy tetszik, posztindusztriális társadalomban is kifejezett paraszt, a baranyai, dolgozzon bár évtizedek óta gyárban, ugyanolyan paraszt marad, mint elődei, a baranyai örökké paraszt marad. Egyébként a parasztoknak érdekes módon mindig passzolt az uniformis, a parasztság, ha ki akart bújni parasztságából, évszázadokon át az uniformisba menekült. A paraszt vagy paraszt volt, vagy uniformisba bújt. Ahol több volt a gyerek, az egyikből paraszt lett, a többi meg állami, például vasutas vagy pápista-kálvinista uniformisba bújt, így volt ez mindig. Tehát a baranyai jelenleg is vagy paraszt, vagy bebújik az uniformisba, ha nem paraszt, és uniformisa sincsen, elkerülhetetlen a vég.