HTML

Bernáth Tamás naplója

Gondolatok Magyarországról és magyarokról.

Bővebben

Címkefelhő

Friss topikok

A Városligetről és Kolozsiékról

Bernáth Tamás 2013.01.22. 12:40

Mivel ez a nyomokban esetleg még posztkádárista, ám mára valójában ízig-vérig kriptohorthysta, sőt: horthysta, pszuedokeresztény-konzervatív Budakalász napról napra csak elviselhetetlenebbé válik számomra mind fizikai, mind szellemi értelemben, jövő héten talán megint elmegyek Kolozsival a Central Kávéházba, mert amíg élt a feleségem, mint már írtam, évente legalább háromszor elmentünk vele és ezzel a debreceni származású villamosmérnökkel a Central Kávéházba enni. Ha látszólag kevésbé deprimáló az időjárás, például nyáron, elmehetnék gyakrabban a Kolozsi családdal a Városligetbe is, de nincs erőm hozzá, a Kolozsi-gyerekeket nem bírom lerázni magamról, szertelenségükben majd letépik rólam a ruhát. Természetesen semmi bajom a Kolozsi-gyerekekkel, csak nem bírom elviselni őket. A Városliget, és úgy általában a botrányosan kispolgári, felfuvalkodott Zugló pedig amúgy is végtelenül ellenszenves nekem: még egy késő délutáni, kora esti Városliget sem más, csak italos és/vagy az infantilizmus legordenárébb mélységéig betépett férfiak és nők látványa, akik olcsó vicceiket eregetik a tóparton, a gyepen vagy az úgynevezett szórakozóhelyeken, és szabad folyást engednek rémséges barbárságuknak, tetőtől talpig mocskosnak érzem magam, ha a Városligetben voltam. Manapság a Városliget ordenáré emberek gyülekezete, kriminális elemek gyülekezete. Az egész Városliget sörtől, marihuánától és bűnözéstől bűzlik, csak brutalitással találkozunk, a budapestiek alantas, taknyos, szégyentelen debilitásával. Gyerekkoromban egy Városliget-nap még maga volt az öröm, manapság már csak az úgynevezett proletár perverzitás kiált ott az égbe. Anyám a szüleivel még lovas kocsin hajtott a Városligetbe, szellős selyemruhában. Mára mindez a múlté. Manapság örülhetünk, ha a Városligetben senki sem lő hátba, nem szúr szíven, vagy legalábbis nem húzza ki a pénztárcánkat a zakózsebünkből. A Kolozsi-gyerekekkel a Városligetben, egyszer megcsináltam, soha többé. Nem bírom lerázni őket, és minden pillanatban azt akarják, hogy menjek velük az Állatkertbe vagy a Vidám Parkba. Rosszul lettem közben. Kolozsival a Centralban, az asztalomnál, az megy, a Kolozsi családdal a Városligetben, az nem megy. Három éve várják Kolozsiék, hogy ismét elmenjek velük a Városligetbe, és minden alkalommal másként vágom ki magam, hogy ne kelljen velük a Városligetbe mennem, mert a Városliget mára csak a vulgaritás alantas vurstlija.

Címkék: barátok család szüleim anyám feleségem Budapest Vidámpark Zugló Városliget Állatkert Kolozsi Centrál Kávéház Budakalász

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarbernhard.blog.hu/api/trackback/id/tr335023205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.