Az egyetemek taszítottak, többre is beiratkoztam, de mindegyiket a lehető legrövidebb ideig látogattam, Budapesten, Szegeden, végül Pécsen, amelyet egy életre meggyűlöltem, azzal az abszolút elszántsággal, hogy elkezdem, s ugyanott be is fejezem tanulmányaimat, felkerestem ezeket az egyetemeket, s rögtön a legelején kudarcot vallottam. Egyrészről, mert ezek az egyetemek évszázados, poshadt tudáskásájukkal azonnal megfekszik a gyomrot, s egyidejűleg a fejet is természetszerűleg, másrészt pedig, mert ki nem állhatom ezeket a városokat, sem Szegedet, sem Pécset, Budapestet pedig huzamosabb ideig semmiképp. Ezek a városok, amelyeket természetszerűleg, ha nem is alaposan, de korábban is ismertem, a legmegsemmisítőbb módon deprimáltak, s különösen Pécs, de amúgy mindegyik ellenszenves provinciális fészek; külön-külön a világ közepének tartják magukat, s azt hiszik, a szellem letéteményesei, de csak a legprimitívebb kispolgári szellem letéteményesei; a filozófiát oktató és irodalmat űző külvárosi konyhakertészeteket itt ismertem meg, de mást semmit, s a bornírt aljasság romlott bűze elejétől fogva elvette a kedvem ezen magyar kloákákban nemcsak a hosszabb, de akár az átfutó ott-tartózkodástól is.
A felsőoktatásról
2013.01.09. 08:37
Címkék: oktatás felsőoktatás egyetem vidék Pécs Budapest Szeged
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://magyarbernhard.blog.hu/api/trackback/id/tr845007627
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.