Bernáth Tamás naplója

Ténylegesen élvezet elvétve egy-egy jól öltözött embert látni, jól öltözött, jó küllemű, intelligens embert. Manapság a lerobbant Budapesten kívül néha még ezekben a lerobbant magyar városokban, illetve úgynevezett nagyvárosokban is láthatunk jó küllemű embert. Hosszú éveken keresztül, ha elutaztunk például Debrecenbe, amely város szellemiségében éppen olyan, mint az őt ölelő Alföld domborzata: végeláthatatlanul lapos, s amely város emiatt kétségtelenül megérdemli, hogy a kálvinista Rómaként emlegessék; tehát ha elutaztunk például Debrecenbe, akkor csakis ezeket az ízléstelen holmikat láthattuk, ezt a deprimáló tömegárut. Most viszont mintha újra valami kis eredetiség jött volna az öltözködésbe, dehát olyan kevés a jó felépítésű ember, órákon át csak ezeket a lerobbant magyar városokat látjuk és ezeket a deprimáló arcokat és ízléstelen öltözékeket, mintha állandóan mimika-, testtartás- és ízlésnyomorékok mellett vezetne az ember útja. Évtizedeken keresztül deprimált honfitársaim ízléstelensége és egyhangúsága. Egy időben azt hittem, csak az osztrákok egyhangúak és ízléstelenek, de a magyarok éppoly egyhangúak és ízléstelenek. Hosszú éveken át csakis behúzott fejjel közlekedtem ezekben a lerobbant városokban, mert elviselhetetlen volt ennyi tömeg-rondaság, ez az ízléstelen embertömeg, amely szembejött velem mindig. A tömegcikkhordók százezrei, akik már az első lépésnél elszívták előlem a levegőt az utcán. És nemcsak az úgynevezett proletár negyedekben, az úgynevezett úri belvárosokban is elszívták előlem a levegőt ezek a deprimáló tömegcikkemberek. De most egy ideje mintha mindez változásban lenne, s a magyarok, különösen a magyar fiatalok, vennék maguknak a bátorságot, hogy legalább egyéni módon öltözködjenek, habár általában egyéni öltözetük is gyomorforgatóan ocsmány és ízléstelen.