Bernáth Tamás naplója

A magyar mindig hajótörött, s tökéletesen tudatában van annak, hogy az. Ez összes ellenszenves vonásunknak oka, gyenge jellemünké, mert minden ellenszenves vonásunk közül az első a jellemgyengeség. Ugyanakkor ez egyúttal érdekesebbé teszi a magyar embert a többieknél. A magyar ténylegesen a legérdekesebb ember az európaiak között, mert minden megvan belőlük benne, s ehhez jön még a jellemgyengeség. Ez az izgalmas a magyar emberben, hogy születésétől fogva tartalmazza mindenki más tulajdonságát, s ehhez jön még saját jellemgyengesége. Ha egy életen át itt maradunk Magyarországon, nem látjuk valójában, milyen is a magyar, de ha, mondjuk, hosszabb távollét után, mint egykor jómagam is, Bécsből jövünk vissza, világosan látjuk, nem téveszt meg a látszat. A magyar ember zseniális színlelő, egyáltalán, a legzseniálisabb színész, mindent csak színlel, anélkül, hogy bármikor bármi is lenne, ez a legjellemzőbb jegye. A magyarok többsége a látszat ellenére minden egyéb, csak nem forradalmár, mert egy cseppet sem valóságfanatikus, a magyarok többsége évszázadok óta házasságra lépett a hazugsággal, minden hazugsággal, de az államhazugsággal a legelőször és legmélyebben. A magyar ember magától értetődő módon élte és éli életét a horthysta-szálasista, rákosista-kádárista, később a pszeoduszocialista és pszeudoliberális és pszeudokeresztény-konzervatív, röviden: pszeudodemokrata államhazugsággal. A magyar ember született fedező és felejtő, ami kormányon lévő politikusai rém- és gaztetteit illeti. Gátlástalan politikusai évtizedeken át hazudnak a pofájába, lopják meg a magyart, s ha időnként valamire fény derül, a nyúlszívű inkább egy hónap alatt elfelejti. A magyar ember élethossziglan lapul és élethossziglan a leghatalmasabb szörnyűségeket és gaztetteket fedezi, csak hogy túlélje őket, ez az igazság.